A tábor a Magyarország Kormánya által kiírt "Felhívás egyházi célú támogatási lehetőségekre" (EGYH-KCP-19-0435) pályázat és a Bosco Szent JÁnos Ifjúsági, Oktatási és Nevelési Alapítvány támogatásával valósult meg.
Családiasság. Ez az első szó, ami eszembe jut, amikor az idei Zenetáborra visszaemlékezem. Az első perctől a utolsóig együtt rezdült a társaság, segítették egymást a fiatalok a 8 hosszú napon át.
Július 14-21. között Péliföldszentkereszten szerveztük meg immár harmadik alkalommal 40 zenélni, énekelni szerető fiatalnak a Szalézi Zenetábort. Miután azt tapasztaltuk, hogy a környezetünkben lévő gyerekek, fiatalok elvesztek a világ forgatagában, nem tanulták meg magukat becsülni, nem ismerik önmagukat, adottságaikat, egyediségüket, ebből fakadóan, és mert nem is nagyon kellett nekik (szüleik megtették) képtelenek döntéseket hozni, a tábor idei egyik kiemelt céljának tűztük ki, hogy a fiatalok megtapasztalják milyen értékesek, egyediek, megismételhetetlenek, mint emberek, mint fiúk és lányok. („Minden gyermek arra van hivatva, hogy azzá legyen, aki eddig még senki nem volt és senki nem is lesz.” Bruno Ferrero) Mottónkat és így az idei év vezérdalát is ez alapján választottuk (Testvérek: Utam a fény)
A tavalyi évhez hasonlóan a délelőttök ismét a munkával teltek, a délutánok és az esték pedig közösségépítéssel. A program egyik fontos pontja volt a napi szentmise, ahol a gyerekek zenei szolgálatot teljesíthettek, illetve a hét során megtanult dalokkal a vasárnap délelőtti 10 órás szentmisét közösen tettük ünnepélyesebbé. A zenekarban most 8 gitáros, 2 csellista, 3 hegedűs, 1 trombitás, 1 klarinétos, 1 tenorkürtös, 2 fuvolista, 1 furulyás, 3 zongorista, 2 dobos és 14 kórustag ült. A zárószentmisét a Youtube-on elérhetővé tettük nektek.
A mottóhoz kapcsolódóan 3 előadást szerveztünk a fiataloknak. Első vendégünk kedden Simon Péter volt, aki az idei strennából kiindulva vezette le nekünk, hogy az életünk mennyire értékes. Szerdán délelőtt Levente Pétert és Döbrentey Ildikót fogadtuk nagy szeretettel, akik életükön, tapasztalataikon és meséiken keresztül bontották ki számunkra a témát. Majd csütörtökön Sillye Jenővel találkoztunk, aki egy szál gitárral és őszinte, hiteles életútjával, zenéivel segített minket az úton. Ezen kívül pénteken fergeteges koncertet adott nekünk a felvidéki Crux együttes.
Külön öröm mindig a számunkra, hogy számos visszatérő fiatallal találkozhattunk, ők már „rutinosan” vetették bele magukat a munkába, valamint, hogy Kovács Sándor, Tóth Péter és Emmanuel is elkísértek minket.
A vegyes korosztályú csapatok idén is versenyeztek egymással, mindenki egy-egy híresebb zeneszerző nevét viselte (Satie, Rossini, Herschel, Muszorgszkij, Strauss), akit a hét során megismerhettek, majd egy általuk készített videóval be is mutatták őket a többieknek.
A tavalyi évből néhány „sikerprogramot” idén is megszerveztünk (pl. Kínai háború, Glóriaszúrkálós bajnokság, Ki mit tud?, minielőadások), de idén nagy szerephez jutottak a különböző társasjátékok, és természetesen a strandolás is. Csütörtök este lelki estet tartottunk, amellyel Sándor és Emmanuel készült.
Miután kipihentük magunkat, és feltöltekeztünk a sok pozitív visszajelzéssel lelkesen belevetettük magunkat a 4. Szalézi Zenetábor megszervezésébe, mely előreláthatólag 2020. augusztus 9-16. között kerül megrendezésre Péliföldszentkereszten.