A szalézi lelkiség

A Szalézi Társaság apostoli célja: az ifjúság oktatása és nevelése iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben.

Don Bosco meg volt győződve arról, hogy a fiatalokat nem szigorral, hanem szeretettel kell megközelíteni. „Nem ököllel, de jósággal és szeretettel fogod őket barátaiddá tenni” – vallotta. A szalézi aktivitás módszere nem csupán abból áll, hogy szeretetet közvetítsünk – ami elengedhetetlen -, hanem abból, hogy pedagógiailag képesek legyünk a szeretetet elfogadni.

A szalézi nevelés módszere az úgynevezett „megelőző pedagógiai módszer”. Ez a nevelési módszer a jó melletti elkötelezettséget tekinti programjának. Tartalma: a családias szellem, a barátságra és a beszélgetésre való készség, egyszerűség és közvetlenség a rászorultakkal való együttélésben, valamint a vidám, optimista bánásmód. A megelőző módszer az értelemre, a vallásra és a szeretetre épít.

Fontos továbbá a „szalézi jelenlét”, ami nem más, mint a fiatalok barátságos megközelítése, egy aktív és hiteles melléjük állás, teljes szívvel való részvétel életükben és elvárásaikban.

Don Bosco alapvető lelki beállítottságát, valamint életének és küldetésének vezérfonalát nevezzük szalézi szellemiségnek.

Ez a szalézi szellemiség, Don Bosco lelkisége a gyakorlat tapasztalatain formálódott. Alapvonásai: a keresztény reménységből fakadó optimizmus és öröm.

Viselkedési normái:

A szalézi közösségek életét jellemzi az egyszerűség, a derűs légkör, az evangéliumi merészség, az alkotókedv, a mély lelki élet és az ebből fakadó öröm.


Sándor Dorottya, 2026. 08. 25.